A legtöbb mikrogép úgynevezett ARF - Almost Ready to Fly kiszerelésben érkezik. Ez általában azt jelenti, hogy pár dolog hiányzik a beüzemeléshez, amelyek leggyakrabban a vevő, rádióadó, töltő. Lényegében olyan dolgok, amelyekből egy hobbistának már úgy is van otthon egy szakajtónyival. Ebben a fejezetben ezekből a vevő és a csipogó bekötésével fogunk foglalkozni.

PPM vevő bekötése

A Tiny QX80 repvezérlője az UART2 bemeneten keresztül fogadja a PPM jelet. Sajnos ez nem aranyszabály, gyártónként változik, hogy hol várja az FCB a PPM jelet, ezért bekötés előtt nézzük át a vezérlőhöz kapott doksit.

A képen piros négyszögben bal oldalt a föld, középütt a táp, jobb oldalt a jelvezeték található. Az utolsó forraszpont üresen marad. Ne zavarjon meg senkit a vezetékek színe!

CleanFlightban kattintsunk a Receiver fülre, majd a Receiver Mode alatt válasszuk ki az RX PPM lehetőséget.

serial vevő bekötése

Mint tudjuk a Tiny QX80-ban SP F3 repvezérlő dobog, ami három soros portot ad nekünk. A legtöbb gépnél az elsőn keresztül csatlakozik a PC-hez, így jobb ötlet a vevőnket az UART2 vagy az UART3-ra kötni.

Ha egy soros portos flysky vevőt akarunk kötni az UART3-ra, akkor a PPM-hez hasonlóan kössük be a vevőnket, értelem szerűen most az UART3 portra. CF-ben először kattintsunk a Ports fülre majd az UART3 sorában kapcsoljuk be a Serial RX-et a kék nyíl mellett. Az MSP-t egyelőre ne csesztessük (piros nyíl), mert megszűnhet a kapcsolat a repvezérlővel és eléggé idő és ideggyilkos visszaállítani a kapcsolatot a géppel.

Ezután CleanFlightban kattintsunk a Receiver fülre, majd a Receiver Mode alatt válasszuk ki az RX_Serial lehetőséget, majd a Serial Receiver Provider alatt válasszuk ki az IBUS lehetőséget. A képen kék nyíllal jelölve.

csipogó / buzzer bekötése

Ez nem szükséges a gép felszállásához, de higgyétek el nekem, nagyon hasznos, amikor a gépet keressük az avarban.

A buzzert az ábrán kékkel jelölt helyre lehet bekötni vigyázva a + /  -  polaritásra. Ha fordítva kötjük be, nem történik semmi, csak nem fog szólni. Arra vigyázzunk, hogy buzzerből aktívat használjunk. Ez azt jelenti, hogy a csipogó tokozása már tartalmazza a megszólaltatásához szükséges áramköri elemeket. Ha ez neked kínai, nem baj, itt van egy kínai. ;)

 Vissza a főmenübe.

Az alábbiakban a legklasszikusabb konfigolást fogom taglalni, azaz a konfigurálló állomás, vagyis "ground station" egy PC, az összeköttetés egy USB kábelen keresztül történik, a kopter USB portja pedig a repülésvezérlőn kapott helyet.

Kezdjük az elején. Ahhoz, hogy a kopterunkkal kommunikálni tudjunk USB-n keresztül, szükségünk lesz egy szokványos micro-USB kábelre és egy úgynevezett FTDI driverre. A kopterunkkal ugyanis, most kapaszkodjunk meg, még mindig az ezeréves soros porton kommunikálunk. Az FTDI pediglen nem más, mint egy USB - soros port konverter.

A legtöbb géphez a CP210x USB to UART Bridge VCP Driver lesz szükséges. Ilyenek az Eachine Falcon szériájának F3 vezérlős gépei, ide értve a Falcon 180-asomat, a NightHawk 280 pro alaplapját, valamint a az átépített JJRC X1-em repülésvezérlőjét. Ez utóbbi azonban olyan pici, hogy az FTDI nem fért rá, így ezt külön kábellel kell csatlakoztatni, amit nagyon könnyű megsütni.

A Tiny QX80-on azonban más áramkör felelős a soros port emulációjáért, így ide az STM32 Virtual COM Port Driver lesz szükséges. Ez utóbbi telepítésében külön öröm, hogy a driver telepítése után, ha csatlakoztatjuk a kopterunk, külön meg kell keresni az ezközkezelőben az újonnan létrejött virtuális soros portot, majd tallózni hozzá a már egyszer telepített soros port drivert. User friendly? A f*szom!

Amikor ezen túl vagyunk telepítsük a Google Chrome-ot majd adjuk hozzá a Cleanflight Configurator kiterjesztést. Ha ezen is túlverekedtük magunkat, indítsuk el a CleanFlight-ot, hogy az alábbi üdvözlőképernyő fogadjon.

Jobb oldalt fent válasszuk ki azt a virtuális soros portot, amit az előbb beállítottunk (estünkben COM4) majd kattintsuk a Connect gombra. Amennyiben nem akar csatlakozni, próbáljunk az alapértelmezett 115200 baud rate-nél alacsonyabb átviteli sebességet választani. Az előbbieket a képen piros nyíllal jelöltem.

Amennyiben a kapcsolódás sikeres volt, megjelenik a Setup menü. Ennek közepén egy batár virtuális kopter fogad, ami valós időben követi a valós kopterunk mozgását.

A kapcsolódás tehát sikerült, ugorjunk vissza a főmenübe.

Ez most egy hosszabb cikkfolyamnak lesz a hivatkozási alapja. Kísérleti nyúlnak a Tiny QX80-at fogom használni, mivel részben ez van kéznél és mivel a mikrokvadok manapság filléres mulatságnak számítanak, nagyobb eséllyel akad bele valaki mint egy 4-500 dolláros versenygépbe.

Tehát, kézhez kaptunk egy CleanFlight-al telepített QX80-at vagy egy hasonszőrű zsebrészert és minél előbb levegőbe szeretnénk emelni. A legtöbb ilyen gép úgynevezett ARF kiszerelésben érkezik, azaz a rádióvevőt mi adjuk. Ehhez a következőket kell végrehajtanunk:

1. Telepítsük a CleanFlight-ot

2. Kössük össze a vevőnket a vezérlőegységgel és forraszuk fel a buzzert

3. Haverkodtassuk össze, vagyis bindeljük a kopterünk vevőjét a távirányítóval majd ellenőrizzük CleanFlight alatt

4. Csatornák beállítása

5. Kalibráció

6. Failsafe beállítása

7. PID és rate-ek beállítása

8. ???

9. Profit

Brushless gépeknél még hozzájön ez is:

10. - ESC kalibráció

Jön az ősz, vele a taknyos, nyálkás idő, az embernek meg egyre kevesebb kedve van kint kolbászolni a természetben ilyen időben a belső nézetes versenygépével. A helyi parkba viszont nem túl szerencsés kivinni a versenytechnikát, mert egy balesetben akár 120km/h-val csaphatjuk fejbe a mit sem sejtő bámészkodót a fél kilós gépünkkel. Mit tehetünk? Otthon a négy fal közé és asszony mellé zárva várjuk míg kitavaszodik? Még mit nem, pont erre találták ki a mikro FPV kvadkopterokat!

Az X1 átalakításában legutóbb oda jutottam, hogy sikeresen összeállt a hardver, a szoftverben pedig megléptem a szükséges beállításokat, maradt a gép PID értékeinek gatyába rázása, hogy végre úgy szálljon mint egy redbullal megitatott sólyom, és ne úgy dülöngéljen mint a Vuk részeges libái.

A nagyokosok azt írják, hogy a PID-et "Acro" módban érdemes kovácsolni, stabilizált módokban semmi értelme. No, én "Angle" módban álltam neki, mondván nekem csak holmi fejlesztők meg versenyzők ne okoskodjanak. Miután minden egyes beállítással a gép stabilitása rosszabb lett, beláttam, hogy bizony acroban kell helyrerakni a PID-et.

PID controllerből a "betaflight"-ot használom.  Ebben a módban az a nagy truváj, hogy lebegőpontos aritmetikát használ, ami sokkal pontosabb lehet a fixpontos “legacy” PID controllernél. Az F3-ban meg az a nagy truváj, hogy rendelkezik lebegőpontos számolóegységgel, elődjével, az F1-el szemben, ami a Naze32-ben is dobog.

Tehát kint álltam a káposztaföldön, előttem a gépem, kezemben az USB kábel, amit rákötöttem a laptopom helyett a mobilomra. Ugyanis droidra van egy teljes értékű konfiguráló szoftver, az EZ-GUI ground station. Nem kell hozzá más, mint egy OTG kábel a mobilra, amit rákötünk a repvezérlőre, beizzítjuk a az EZ-GUI-t, majd a szoftver magyar hangon (!) kezd hozzánk beszélni. A legtöbb funkció elérhető az ingyenes változatban, így a PID tuning is, de én annyira megkedveltem ezt a kis programot, hogy kisvártatva meg is vettem. Inkább ezen app fejlesztője gazdagodjon mint egy újabb fingós appé. Aki ezt levarezolta, az pedig menjen a sarokba és szégyellje magát!

Szegény káposztáknak ez a nap úgy kezdődött, mint az összes többi, még nem sejtették mi vár rájuk.

Notehát, fogtam magam, felszálltam a géppel és ahogy azt a legtöbben tanácsolták szabad szemes irányítás mellett (LOS - Line OF Sight) átkapcsoltam a gépet “acro”-ba, és megnéztem hogy repül. Hát eléggé szarul, nagyon sok volt az alacsony-frekvenciás remegés (sok I), leszálltam és kezdődhetett maga a PID tuning. A P értéket hagytam alapon (40), az I-t meg a D-t levettem nullára. Felszállás, acro, leszállás, PID állítás követte egymást egy egész órán keresztül. Elkezdtem a P-t addig növelni, míg a gép elkezdett gyorsan remegni, a motorok zizegni (65), majd visszavettem 55-re. Elkezdtem növelni a P-t I-t, míg a gép elkezdett újból remegni (15), ám ezúttal a már említett alacsonyabb frekvencián. Visszavettem 13-ra. Itt már nem remegett nagyon a gép, csak a nagyobb nekilódulások végén hintázott egyet, de a beállított szöget jól tartotta. Felemeltem a D-t, de csak annyit, hogy nagyobb irányváltásnál a gép ne hintázzon (20). Még egy kicsit ráraktam a P-re, hogy reszponzívabb legyen, és úgy döntöttem, hogy ez így nekem jó.

Hátramaradtak a stabilizált módok, hisz én alapvetően ezeknek vagyok a nagy barátja, legfőképp a "Horizon"-nak. Ebben a módban a stick elengedésekor vízszintbe csapja magát a gép, de nincs maximum szögállás, mint az "Angle"-nél, így simán csinálhatunk bukfenceket, piruetteket, vagy akár derékszögben küldhetjük a gépet a földbe.

Stabilizált módok kapcsolásánál azonban még mindig nagyon remegett a gép, mintha túl sok lenne az I, és csak emelkedett, emelkedett. Levettem az "angle strength"-et 25-re, így már nem korrigált túl a vízszint tartásánál. Próbálgattam a különböző módokat, a gép elkezdett jól repülni, kimondottan tetszett az irányítása. Még nem volt tökéletes, de már nagyságrendekkel jobb volt mint a gyári.

Egyszer csak jött egy szellő, elfújta a gépet, én meg visszahoztam, és repültem még egy szép kört, majd leszálltam. Ebben nem is lenne semmi furcsa, csak leszállás után kapcsolt, hogy a gép ez alatt acro-ban volt. tehát annyit vacakoltam a géppel "Acro" módban, hogy alap szinten megtanultam benne vezetni. :)

Végre repülhető PID értékek!

Kezdtem nagyon Janinak érezni magam, amikor is földbe állítottam a gépet. Külsérelmi nyom nem látszott, de bármilyen módban próbáltam reptetni, újra elkezdett remegni és emelkedni, még minimális gáznál is, így majdnem elszállt a sztratoszférába, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy nyomtam neki pár bukfencet, amivel elég magasságot vesztett, hogy vissza tudjam hozni.

Mint később kiderült megsérült az egyik propeller és kiesett az egyik csavar a bal hátsó karból, ami annyi rezgést generált a kocsonya merevségű ABS testben, hogy meghülyítette a repülésvezérlőt.

A géptörzsből áttettem a csavart az inkriminált karba, a gyári ócska propok helyett rácuppantottam a szinte törhetetlen 6040-es KingKongokat, és voilà, a gép újra repülhetővé vált. És hogy mennyire, hát lássuk medvét! Akarom mondani a kvadkoptert!

Dulaflipp egy X1-el!!! :)

S vajon itt a vége fuss szállj el véle? Hát még nem. A PID-ek még nem tökéletesek, leginkább a "roll"-ra fér még rá a reszelés. Tervezem a magasságszenzort beüzemelni. Az Ez-Gui képes Bluetooth-on is csatlakozni, lehetőséget adva a PID állításra, valamint a gép irányítására. Az egyik motor jobban remeg, így alkalom nyílik kipróbálni Boris B notch filterét és a blackbox használatát is jó lenne elsajátítani. FPV szett sincs még rajta. Szóval van még itt anyag bőven egy újabb cikkre. A lényeg viszont az, hogy a projekt végre elérte az eredeti célját, relatív alacsony anyagi ráfordítással megverni a JJRC X1 eredeti repülésvezérlőjét.

Megjegyzés: A PID tuning során egy káposztának sem esett bántódása!