FPV-zni márpedig jó. Ha valami kizökkent ebből az élményből az pedig nem az. A C4002-nek 200mAh akkuja van, ami bizony maximum egy negyed órát bír felvétel nélkül, aztán lehet háromnegyed órán át tölteni a gyári töltőjével. Sajnos, amikor a kamera be van kapcsolva, nem lehet kívülről táplálni, ígyhát másvalamit kellett kitalálni. Gondolkoztam step-down konverteren, hogy majd megtáplálom 4,2V-al az MJX X600 7,4 voltos akkujáról, azonban olyan infóhoz jutottam, hogy ezeknek heppje beakadni 2V alatti feszültségkülönbségnél, így inkább ezt elvetettem. Később kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem, például ennél a buck converternél ilyet nem tapasztaltam. Végül azt találtam ki, hogy megtáplálom egy külső akkuról.

Az egész kamerát két csavar tartja egyben meg egy pánt. Elég könnyen szétszedhető. Leforrasztottam az akut, a helyére forrasztottam egy Micro-Losi / Syma catlakozós kábelt ami boldogult ifjúkorában egy JJRC H8 mini töltőn fityegett. Persze előtte kötöttem rá egy csomót. Na, nem azért, hogy el ne felejtsem, hanem hogy az akku rángatásánál ne a NYÁK (nyomtatott áramkör) szenvedjen. Mellesleg az elektromérnökök minden évben megünneplik A NYÁK Napját.

Egyedül arra kell vigyázni, hogy az akku vezetékéhez nagyon közel helyezkednek el apró SMD alkatrészek. Ezekre vigyázzunk, mivel profi műszerek és gyakorlat nélkül embert próbáló feladat visszaforrasztani.

Próba gyanánt felhelyeztem a 808 #16 keychain cam D lencséjét, de a nagy látószögnek köszönhetően minden olyan apró lett, hogy visítva raktam vissza a régi lencsét. Szóval rendesen működik, aki a nagylátószöget szereti, nyugodtan használja, nekem nagyon nem volt szimpatikus.

Összeszereltem a kamerát, és kész volt a mestermű. 

Amikor az U807-re pattintom fel a kamerát, akkor a H8 mini 150mAh akkujaival etetem. A hatótáv így 150-160 méter Boscam vevővel és lapantennával. Persze a lapantennára merőlegesen, oldalirányban kb. 30-40m, eléggé zizisen. Felvétellel kb. 5-6 percet bírnak. Az 5. percnél eléggé lecsökken a hatótáv, ekkor már érdemes haza jönni.

A JJRC X1-nél az U807 akkujait használom. A nem gyár 750mAh akkukal meg szokott lenni a 170 méter is, enyhe takarásban. Valószínű nyílt terepen még több lehet. Felvétellel nyugodtan megvan 15 perc kellemes hatótávval. Persze mehetne tovább is, de én a nagyobb hatótávot preferálom.

Figyelem, mindig állítsuk le a felvételt akkucsere előtt, mert az utolsó videó sérül, és az SD kártyán csak egy 2kB-os állomány marad. Talán valami fájlvisszaállító programmal helyre lehet pofozni, de eddig nem nagyon törtem vele magam.

Mellesleg a felvétel elindításához, leállításához nem kell csatlakoztatni a géphez. Elég, ha összeérintjük a sárga és fekete vezetéket kb.egy másodpercig. Mivel a C4002 nem kompatibilis a JJRC X1 kameraportjával (4 vs 3 pin) én fogtam, és megblankoltam a vezetéket. Lényegében úgy indítom a felvételt, mint az egyszeri autótolvaj lopott kocsit az amerikai filmekben.

Ennyit a C4002 modolásáról, FPV-re FEL!

Szevasztok!

Legutóbb ott tartottam, hogy az agytranszplantáció ugyan sikeresen végbement, ám közbejött egy kis komplikáció a kommunikációs csatornában. Magyarán a repülés-vezérlő USB-serial konvertere megsült, két hétre kényszerpályára késztetve a projektemet. Egyből hármat rendeltem, mert nem akartam további csúszást kockáztatni és így még olcsóbb is.

Szerencsésen megjött az új konverter, újból szétkaptam a gépet, és széles vigyorral az arcomon konstatáltam, hogy az F3 micro egyik soros portja sem sült meg, és kompatibilis az új USB konverterrel. Az új konverter lábelrendezése kicsit más, az alábbi fotókon látható a bekötése.

Nem hagyott nyugodni, hogy mégis mitől égett ki az előző USB kütyü. A buck converterre gyanakodtam, és igazam lett. 7,4 voltos betáp mellett 6,9V-ot adott ki magából 5V helyett. Csoda, hogy az F3 és a vevő túlélte. Már épp kezdtem szidni a kínai mérnök felmenőit, amikor azt vettem észre, hogy a buck convertert fordítva kötöttem be. Gyorsan megfordítottam, és kiderült, ez is túlélte, többszöri kísérlet után is tartotta a beállított 4,98V-ot.

A buck converter jól bekötve!

Ha már egyszer a gép szét volt kapva, úgy döntöttem, hogy az öntapadós tépőzárat (velcro / magic tape) lecserélem kétoldalú ragasztóra. Tettem ezt azért, mert a velcro túl vastag volt, így megnehezítette az összeszerelést, meg nem is tartotta túl stabilan az alkatrészeket. A kétoldalú ragasztó nem hagyományos, hanem sokkal erősebb, tükör rögzítésére használják. Aki keresné a nagyobb Tesco-k barkácsrészlegében megtalálja. Előnye, hogy a teljes tapadást nem azonnal fejti ki, csak pár óra után, így marad időnk molyolni, valamint egy nagy lapban érkezik, így olyan formát vágunk ki, amilyet akarunk.

Összeszereltem a gépet, ami a kétoldalú ragasztónak hála sokkal könnyebben ment, az USB konverter kábeleit kivezettem gép hasára, majd rádugtam az USB konvertert, így kívülről is tudtam konfigolni. 

Amint már említettem az SP F3 micro-n a BetaFlight-ot futtatom, annak is a legújabb, 3.0-ás verzióját. A repülés-vezérlő konfigját egyelőre nem akartam túlbonyolítani, így gyorsan beállítottam az AUX1 kapcsolót a csipogóra valamint az AUX2-re a repmódokat, az Angle/Horizon/Acro szentháromságot. Persze a failsafe sem maradhatott ki, azaz a jelvesztést hogy reagálja le a gép. Először nem is találtam meg, mert a 3.0-ás Betában jól eldugták. Csak akkor jelenik meg, ha bekapcsoljuk az “Enable Expert Mode” kapcsolót. Erről azt érdemes tudni, hogy két failsafe van:

1. A vevőben - általában a távról állítjuk be
2. A repülésvezérlőben - ez az, amit eldugtak a Betában

Az Emax EM-16 / FlySky A6 vevő furcsa egy jószág, ugyanis nem lehet beállítani a failsafe-et a távról, azaz milyen pozícióban legyenek az egyes csatornaértékek jelvesztés esetén. Amint elmegy a jel, fogja magát és a 3-as csatornát, ami általában a gáz, lecsapja kb. 950-re, így tudatva a külvilággal, hogy jelet vesztett.

A repülésvezérlő Failsafe fülén pedig beállíthatjuk, hogy milyen érték alatt értelmezze jelvesztésnek a vevő jelét (esetünkben pl. 970 megteszi) és mi a tököt csináljon ez esetben. Essen le vagy próbáljon landolni egy megadott gázértékkel.

Annyit még itt érdemes megjegyezni, hogy ez az F3 micro, ha az USB-ről etetjük, akkor megtápolja a vevőt és sajnos a csipogót is, így minden egyes PC-re dugás előtt érdemes bekapcsolni a távot, mert különben idegtépően visítani fog, ugyanis az összes F3, amivel eddig dolgom volt, jelez jelvesztés esetén.

A motorok vezérlője is érdekes eset. Az ESC board csakis PWM-el hajlandó kommunikálni a repülésvezérlővel az alapértelmezett úri huncutság Oneshot125 helyett. Ezt érdemes leszerelt propellerek mellett megtenni, mert ezután a vezérlő újraindul és maguktól beindulnak a motorok. Felrakott propellerekkel pedig fáj, nekem hihettek. (sírós szmájli)

Hamár ott matattam az ESC-eknél, gondoltam újrakalibrálom őket a szokásos módon, de le se bagóztak az ESC-ek, ígyhát hagytam a fenébe.

Tehát, miután bekonfigoltam a repmódokat és a buzzert BetaFlight 3.0 alatt, kipróbáltam a szobámban, hogy is repül a gép. Ezt az ún. PID (Proportional, Integral, Derivative) értékek határozzák meg. Jelentem, jelenleg az SP F3 alapbeállításokkal ebben a gépben használhatatlan. Elkezd jobbra-balra imbolyogni, mint egy részeg kacsa, és csak emelkedik, emelkedik. Ezt a fal bánta. Miután ki lettem vágva a természetbe, jöhetett a PID tuning. Még a gép akkufedelére rácuppantottam egy low voltage buzzert, indulhatott a PID reszelés, hogy a gép jól repüljön! Vagyis, egyáltalán repüljön. Gondoltam öt perc alatt végzek. Mentségemre szóljon, hogy még fiatal voltam és naiv. :)

A PID mibenlétről nem fogok bővebben értekezni, ZsoleszFPV már írt róla magyarul. Akinek a PID nem sokat mond, az házi feladatként fussa át az előbbi link alatt található bejegyzéseket, hogy a következő cikkem a PID faragásról ne hasson latinórának a kínai negyedben. Abszolút nem fáj, én is tőle tanultam, és innen is szeretném megköszönni a minőségi cikkeket!

U.I. akit az egész PID tuning hidegen hagy, az se csüggedjen, a következő cikk végén megosztom a PID értékeimet, így elég lesz őket csak bemásolni repülésvezérlőbe és kész.

Történt egyszer, hogy sikerült eltörni ezen bődületes minőségű FPV antennát. Talán attól fordult ki tövestől, hogy csúnyán néztem rá, nem tudom. Szégyenében úgy el bújt a mezőben, hogy többé' nem lett meg. De nagy valószínűséggel nem véletlen, hogy harmad annyiba került, mint az Aomway antennák, amiknek eddig nem sikerült ezt a mutatványt bemutatni.

A lényeg, hogy ott álltam hosszúhétvégén cseredarab nélkül és nagyon rajtam volt az FPV-zhetnék. Az atenna nyakban tört el, így megmaradt a csatlakozója, azonban RP-SMA dugasz közepe elveszett az antennával együtt, így nem tudtam ráforrasztani egy darab rézdrótot, ahogy először akartam. Átkutattam az egész lakást és találtam egy öreg döglött lapotoptöltőt. Mint kiderült, a kábele koax és sodort rézereres a közepe. Pont ez kellett!

A képen az RC832 vevő RP-SMA nőstény pöcke. Ennek kellet helyet képezni a sodort vezetéknek az antennacsatlakozón belül.

Megpucoltam koax alját, a rézvezetéket belehúztam az antenna kan RP-SMA foglalatába olyan hosszan, hogy a vevő középső pöcke jól érintkezzen vele. A koax szélét felforrasztottam a dugaszra.

A csatlakozó közepében a rézerek várják a vevő pöckét

Végül a koaxot meghámoztam 13mm hosszan, így alakítva ki egy 13mm hosszú botantennát, ami nagyjából 5,8GHz-re van hangolva. Persze a tájékozott olvasó egyből rávágja, hogy az 5,8GHz-nek megfelelő hullámhossz negyede 12,92mm, de mentségemre szóljon, hogy ünnepnapon meglehetősen lehetetlen tolómérőt szerezni.

Összerakva valahogy így fest. Ronda, ronda, nem kiállításra megy, a sisakból meg úgysem látom. :D

Az éles teszten a kis botantenna meglehetősen jól vizsgázott. Sűrű fás-bokros terepen (de még nem erdő) a Falcon 180 200mW-os adójával és az említett Aomway antennákkal kb. 250-270m a hatótáv, az én tákolmányommal kb. 200-220. A miheztartás végett az előbbi szett nyílt terepen minimum 550-600m-ig jó.

A lényeg, ínség esetén egy öreg töltőkábel életet élvezetet menthet.

Történt egyszer, hogy úgy döntöttem, egy játék-kategóriás gépből építek egy versenygépet. Sikerült! Itt vége fuss el véle, mindenki mehet haza, az utolsó kapcsolja le a villanyt!

Ja, hogy kíváncsiak vagytok a részletekre is? Hát legyen, ti akartátok.

Tehát múltkori cikkemben már ott tartottam, hogy a rádióvevő (RX / radio receiver) elkezdett kommunikálni a repülésvezérlővel (későbbiekben FCB - Flight Control Board), és én ennek nagyon örültem.

Fogtam magam, a nagy kék motorvezérlő laphoz hozzápasszintottam a vevőt, az FCB-t és a buck convertert, amivel ez előbbieket szándékoztam etetni 5V-al, majd addig legóztam velük, míg elfértek a szűkös helyen. A vezérlőt meg kellett fosztani a műanyagburkolatától, hogy elférjen. Ebben a fázisban még mindent öntapadós tépőzárral (velcro) rögzítettem, hogy a legózás könnyebb legyen. Miután minden a helyén volt, kimértem a szükséges kábelhosszokat, majd a vevőt ráforrasztottam az FCB-re, és örultem magamban, mint a prérifarkas, amikor még nem tudja, hogy túlfutott a szakadékon.

Az még hagyján, hogy a CleanFlight-ban matatva kiderült, hogy JJRC másképp gondolja a motorok elrendezését, így a 3-as és 4-es ESC jelvezetékét meg kellett cserélnem. Ez még csak a teherautó volt a fenti videóból. A pofáraesés a gép szűzrepülésénél következett. Már előtte is gyanús volt, hogyha a PC-m USB-n csatlakozik a vezérlőhöz és rádugom a gépre az akkut, akkor a a vezérlőt etető buck converter nagyon elkezd melegedni, de ez különösebben nem foglalkoztatott. Nagy hiba volt! Bedugtam a gépbe az akkut, majd eszembe jutott, hogy az USB interfész lemaradt. Amint feldugtam a kopterre, kiszállt belőle a mágikus füst és nem működött tovább. Ugyanis az elektronikai eszközök a közhiedelemmel ellentétben nem árammal, hanem füsttel működnek. Ha az kiszáll, vége a dalnak!

A szerencsétlen áldozat

Tehát ott álltam a készre szerelt géppel, ami úgy repült, mint egy részeg kacsa, és nem tudtam mit tenni ellene, mert az egyetlen alkatrész, amivel kommunikálni tudtam a vezérlővel, megsült. Anyagilag nem volt egy nagy érvágás, mivel a többi alkatrész túlélte, de konkrétan agyfaszt kaptam tőle, hogy már csak pár percre voltam tőle, hogy kész legyek, erre várhattam két hetet, míg megjön a cseredarab.

Hogy vajon mitől múlt ki az USB-TTL konverter, és vajon a vezérlő beállítása tényleg öt percig tartott a cseredarabbal, megtudhatjátok a következő részből!

Szevasztok!

Történt az, hogy a JJRC X1-el párhuzamosan beszereztem két versenygépet is, egy Emax NightHawk 280 pro-t és egy Eachine Falcon 180-at. Mivel mindkét gépnek eléggé fejlett a vezérlőelektronikája egy játkgéphez képest, egyre jobban kezdett zavarni az X1 ügyetlensége. Mivel hiába kutattam az internetet, nyálaztam át az RCGroups vonatkozó bejegyzéseit, anyáztam, majd vuduztam a tervezőket, nem maradt más hátra, mint az agytranszplantáció.

Hamár lúd, legyen kövér, így mindjárt rendeltem egy Micro F3 vezérlőt. Az F3-ról azt kell tudni, hogy ez a jelelnleg legfejlettebb, még megfizethető vezérlő versenygépekhez. (Update! Mire eza cikk megjelent, kijott elérhető áron az F4 verzió. Ilyen ez a popszakma. ;) A rendelt vezérlő 10 DOF, ami tudom, overkill egy ilyen műanyagmasinába, de ha már lúd, legyen kövér. :D

Mivel az X1 vezérlője (FCB) 7,4V-ot kap, és szinte az összes vezérlő 5V-ot kajál, ki kellett valamit találnom. Erre a legolcsóbb megoldás egy filléres step-down converter. Nem nagy csoda, az egyik felére ráadsz valamekkora feszültséget, a másik felén meg kijön az alacsonyabb, aminek a nagysága általában egy trimmerrel állítható. Ezt letekertem 5V-ra, majd ragasztóval fixáltam.

Mivel nem sikerült kisakkoznom, milyen kimenetet szolgáltat a gyári vevő, így az éppen szabadon heverő Emax EM-16-ot választottam. Ez nem más, mint egy átnevezett Flysky FS-A6. Nem nagy durranás, PWM kimenet, 6 csatorna, viszont támogatja az újabb FlySky protokollt, az AFHDS 2A-t.

Első lépésben úgy döntöttem, hogy kipróbálom a vevőt az új FCB-vel, működik-e. Mivel egymásnak ellentmondó információkat találtam azzal kapcsolatban, mi a PWM csatornák kiosztása a mikro F3 vezérlőn, úgy döntöttem magam sakkozom ki. Gondoltam mi sem egyszerűbb, hiszen ezt már kismilliószor csináltam. Ekkorát nem is tévedhettem volna.

Először is az F3 vezérlőt kellett összekötni a PC-vel. Az USB-serial átalakítót (FTDI) csatlakoztattam a PC-hez, majd telepíthettem újra a driverét, mivel sehogy nem akarta felismerni a PC. Persze a NightHawk (Naze32) és a Falcon 180 (SP F3 acro) gond nélkül működött a régi driverrel. Na, mondom, az FTDI driver fent van, köthetem az FCB USB portjára. Nade hogyan? A vezérlő négy porton várja a csatlakozást, azonban az FTDI-n hat tüske található. Használati utasítás persze nincs, még egy sajtcetlin sem.  Végül sikerült kiguliznom, hogy az alábbi bekötés a nyerő megoldás:

A vezérlő sikeresen csatlakozott a Cleanflighthoz, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy minden sínen van. Sajnos ekkor következett a szopás nagyobbik része. A vezérlő ugyanis nem volt hajlandó érzékelni a vevő AETR csatornáit, csakis a négy AUX csatornát. Namondom, mehetek reklamálni. Azonban feltűnt, hogy az AETR csatornák közül az összes úgy áll, mint a cövek, nem látható a szokásos enyhe remegés. Kontakthibának semmi nyoma nem volt, gondoltam rákeresek.

Kiderült, hogy ez a gond már Naze32 vezérlőknél is előfordult, azonban csak Cleanflight 1.9 felett, és egy régebbi firmware megoldotta a gondot. Mivel az F3-ra nem lehetett öregebb Cleanflight-ot tenni, ezért előre menekültem. Miután sem a legújabb Cleanflight, sem a legújabb BetaFlight sem segített, és már azon agyaltam hogyan taposom ki a belét a vezérlőnek, még adtam egy utló esélyt az Internetnek. Ekkor akadtam rá véletlenül egy félmondatra az RCGroupson, hogy a CF és haverjai az 1.9-es verzió felett PWM módban, bizonyos vezérlők csakis akkor incializálják az első 4, azaz AETR csatornát, amennyiben mind a négy egyszerre rá van kötve a vevőre. Szerintem pár programozóra, tervezőre ráhoztam a csuklást, annyit emlegettem, hogy kivel, mit és milyen gyakran csinálhatnának. Eléggé furcsa ez a jelenség, mivel sem a NightHawk Skyline (Naze32) vezérlője, sem a Falcon 180 SP R F3-ja nem produkálja. Ezek után már gyerekjáték volt kisakkozni, melyik kábel merre kell, hogy menjen. Tessék:

És hogy ment a beépítés? Arról majd az egyik következő posztomban számolok be. Higyjétek el, a torkos csütörtök még nem ért véget. ;)