Szevasztok!

Történt az, hogy a JJRC X1-el párhuzamosan beszereztem két versenygépet is, egy Emax NightHawk 280 pro-t és egy Eachine Falcon 180-at. Mivel mindkét gépnek eléggé fejlett a vezérlőelektronikája egy játkgéphez képest, egyre jobban kezdett zavarni az X1 ügyetlensége. Mivel hiába kutattam az internetet, nyálaztam át az RCGroups vonatkozó bejegyzéseit, anyáztam, majd vuduztam a tervezőket, nem maradt más hátra, mint az agytranszplantáció.

Hamár lúd, legyen kövér, így mindjárt rendeltem egy Micro F3 vezérlőt. Az F3-ról azt kell tudni, hogy ez a jelelnleg legfejlettebb, még megfizethető vezérlő versenygépekhez. (Update! Mire eza cikk megjelent, kijott elérhető áron az F4 verzió. Ilyen ez a popszakma. ;) A rendelt vezérlő 10 DOF, ami tudom, overkill egy ilyen műanyagmasinába, de ha már lúd, legyen kövér. :D

Mivel az X1 vezérlője (FCB) 7,4V-ot kap, és szinte az összes vezérlő 5V-ot kajál, ki kellett valamit találnom. Erre a legolcsóbb megoldás egy filléres step-down converter. Nem nagy csoda, az egyik felére ráadsz valamekkora feszültséget, a másik felén meg kijön az alacsonyabb, aminek a nagysága általában egy trimmerrel állítható. Ezt letekertem 5V-ra, majd ragasztóval fixáltam.

Mivel nem sikerült kisakkoznom, milyen kimenetet szolgáltat a gyári vevő, így az éppen szabadon heverő Emax EM-16-ot választottam. Ez nem más, mint egy átnevezett Flysky FS-A6. Nem nagy durranás, PWM kimenet, 6 csatorna, viszont támogatja az újabb FlySky protokollt, az AFHDS 2A-t.

Első lépésben úgy döntöttem, hogy kipróbálom a vevőt az új FCB-vel, működik-e. Mivel egymásnak ellentmondó információkat találtam azzal kapcsolatban, mi a PWM csatornák kiosztása a mikro F3 vezérlőn, úgy döntöttem magam sakkozom ki. Gondoltam mi sem egyszerűbb, hiszen ezt már kismilliószor csináltam. Ekkorát nem is tévedhettem volna.

Először is az F3 vezérlőt kellett összekötni a PC-vel. Az USB-serial átalakítót (FTDI) csatlakoztattam a PC-hez, majd telepíthettem újra a driverét, mivel sehogy nem akarta felismerni a PC. Persze a NightHawk (Naze32) és a Falcon 180 (SP F3 acro) gond nélkül működött a régi driverrel. Na, mondom, az FTDI driver fent van, köthetem az FCB USB portjára. Nade hogyan? A vezérlő négy porton várja a csatlakozást, azonban az FTDI-n hat tüske található. Használati utasítás persze nincs, még egy sajtcetlin sem.  Végül sikerült kiguliznom, hogy az alábbi bekötés a nyerő megoldás:

A vezérlő sikeresen csatlakozott a Cleanflighthoz, én meg örültem, mint majom a farkának, hogy minden sínen van. Sajnos ekkor következett a szopás nagyobbik része. A vezérlő ugyanis nem volt hajlandó érzékelni a vevő AETR csatornáit, csakis a négy AUX csatornát. Namondom, mehetek reklamálni. Azonban feltűnt, hogy az AETR csatornák közül az összes úgy áll, mint a cövek, nem látható a szokásos enyhe remegés. Kontakthibának semmi nyoma nem volt, gondoltam rákeresek.

Kiderült, hogy ez a gond már Naze32 vezérlőknél is előfordult, azonban csak Cleanflight 1.9 felett, és egy régebbi firmware megoldotta a gondot. Mivel az F3-ra nem lehetett öregebb Cleanflight-ot tenni, ezért előre menekültem. Miután sem a legújabb Cleanflight, sem a legújabb BetaFlight sem segített, és már azon agyaltam hogyan taposom ki a belét a vezérlőnek, még adtam egy utló esélyt az Internetnek. Ekkor akadtam rá véletlenül egy félmondatra az RCGroupson, hogy a CF és haverjai az 1.9-es verzió felett PWM módban, bizonyos vezérlők csakis akkor incializálják az első 4, azaz AETR csatornát, amennyiben mind a négy egyszerre rá van kötve a vevőre. Szerintem pár programozóra, tervezőre ráhoztam a csuklást, annyit emlegettem, hogy kivel, mit és milyen gyakran csinálhatnának. Eléggé furcsa ez a jelenség, mivel sem a NightHawk Skyline (Naze32) vezérlője, sem a Falcon 180 SP R F3-ja nem produkálja. Ezek után már gyerekjáték volt kisakkozni, melyik kábel merre kell, hogy menjen. Tessék:

És hogy ment a beépítés? Arról majd az egyik következő posztomban számolok be. Higyjétek el, a torkos csütörtök még nem ért véget. ;)