Múltkori röptetésem olyan parádésra sikeredett, hogy letört a kvadkopterem gombaantennája és elrepült a low voltage buzzerem a franc tudja hova. Amíg az új cuccok úton vannak, nem maradhattam feszültségjelzés nélkül, így muszáj volt befognom az SP F3-at, hogy maga mérje a feszültségét.
Nem túl bonyolult dolog véghez vinni, csak be kell kötni egy aktív buzzert és a vbat sens dugaszt rávezetni az akku feszültségére az SP F3 dokumentációja alapján. Ez utóbbinál nagyon vigyázzunk, mert ha fordítva kötjük be, a feszültségérzékelő végleg elszállhat, vagy az egész SP F3 is kimúlhat. Ezt meg ugye nem akarjuk.
A képgalériában a vezérlő 90 fokkal elforgatva látható, úgy ahogy a Falcon 180-ba kerül beépítésre. Ekkor a dugasz bal fele lesz a "+" a jobb a "-". Falcon 180 PDB-jéről is készítettem képet. A vbat sens dugaszából a vezetéket a "B+" illetve "B-" jelölt helyekre forraszthatjuk.
Miután összekötöttük amit kell, kapcsoljuk be a feszültség ellenőrzését a Cleanflight-ban. A "max cell voltage" a LiPo cella max. feszültsége. Mivel LiHV-t is tervezek használni, ezért 4.4V-ra állítottam. A "warning cell voltage"-nál kezd el az FCB csipogni, mig a "min cell voltage"-nál a csipogást konstans sivítás váltja fel. Az alábbi feszültségértékek tájékoztató jellegűek, még nincsenek teljesen letesztelve.
Ha jól állítottuk be az F3-at, akkor fönt megjelenik az akkufeszültség kijelzése. Amennyiben ez az érték nem felel meg a valóságnak, a "battery scale"-el segíthetünk rajta.
Elég sokan érdeklődtetek, hogyan is kell beállítani a Falcon 180-at annak apropóján, hogy most a Banggood-on 50%-os akcióban van. Az alábbi beállítások az SP F3-as vezérlővel ellátott gépre vontakoznak, ami 90 fokkal el lett forgatva.
Tehát, először is töltsd le a Google Chrome-ot, majd add hozzá a cleanflight-ot. Tedd fel a CP210x USB to UART Bridge drivert. Ez nem más mint egy USB - soros port konverter. Indítsd el a cleanflight-ot, majd a válaszd ki azt a (virtuális) soros portot, ami a driver telepítésekor létrejött. Az előkészítés kész.
CleanFlight-ban a beállításaim az alábbiak. FlySky iA6B a vevő, a jeltovábbítási mód PPM.
PWM-nél annyi a különbség, hogy a config fülön RX_PARALLEL_PWM-et kell választani, a többi megegyezik a PPM-el.
Serialnál a beállítások megegyeznek a fentebb taglaltakkal, csak az alábbiakban van változás.
Az FCB és a vevő "serial"-on összekötve pedig így néz ki. Az FCB az USB port miatt 90 fokkal el lett forgatva.
DOF = Degrees Of Freedom, szabadságfok ---> 10 DOF = a vezérlőnk szabadságfoka tíz. Na, ezt jól megaszontam, ugye?
Tehát, a kvadkopterek vezérlőjének tudnia kell, milyen szögben áll a gép, hogy stabilizálni tudja magát. Erre egy úgynevezett giroszkóp (gyro) szolgál. 3 dimenzióban 3 tengelyt figyelünk ---> 3 szabadságfok.
Az újabb gépek tartalmaznak gyorsulásmérőt (accelerometer / acc) is, mivel nem mindegy ugyebár, hogy éppen nyugalomban próbálja kopetrünk stabilizálni magát, vagy éppen még gyorsul is az ellenkező irányba. Könnyű belátni, hogy ilyen esetekben több kakót kell adni a szükséges motoroknak. Szintén 3 dimenzóban, 3 tengelyt figyelünk ---> 3 szabadságfok.
6 DOF vezérlő ---> 3 gyro-t + 3 acc-ot tartalmaz. A legtöbb versenygép vezérlője ilyen, és a legújabb játékgépeké is. Gyakran hibásan 6 axis gyro-nak is hívják, de mi már tudjuk, hogy ez butaság, lehet vele kérkedni. :)
Nade honnan jön még a maradék 4 szabadságfok?
Szerintem az iránytű (magnetometer / mag) bővebb magyarázatot nem igényel. 3 tengely mentén méri a mágnesességet.
A nyomásmérő (barometer / baro) a légnyomást méri. Nekem is meglepő, de ezek a kütyük pár centi szintkülönbséget is észlelnek, ami elégé hajmeresztő. Valószínűleg már kitaláltátok, hogy a magasságstabilizáció a feladata.
Tehát 10 DOF vezérlő = 3 gyro + 3 acc + 3 mag + 1 baro, tehát vezérlőnkben van giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű és nyomásmérő.
Hát, gyerekek, ezt a napot is megéltük, hogy egy töltőt azzal reklámozzanak, hogy ARM Cortex-M4 proci hajtja és IPS kijelzőn csodálhatjuk a töltés menetét. Aki nem lenne benne járatos, annak elárulom, hogy az IPS azért nagyon fontos, mivel sokkal jobb a színhűsége, nagyobb a betekintési szöge a hagyományos TN-filmhez képest, oldalról nézve kevésbé fakul. És mint tudjuk, ez egy töltőnél elnegdhetetlen. ;)
Gyönyörű kijelző, bár a képpontsűrűség lehetne jobb is :P
Legújabb szerzeményem, az iSDT SC-608, a fentieket csont nélkül tudja. Mellette még olyan apróságokat, hogy 150 Wattal tudja pumpálni akkujainkat szemben az elterjedt Imax B6 / mini 50-60 Wattjával, és maximum 8 Ampérral. ( B6 - 5A / B6 mini - 6A)
LiPo akkumulátorból maximum hatcellásat támogat, ezen kívül tölthetünk vele 4,35V-os LiHV, LiFE, valamint ólom és NiCD / NiMh akkukat.
Na, legyen elég a száraz adatokból. Mit teszi a fenti töltőt egyedivé?
Először is végre nem egy SkyRC imax B6 másolat. Ez mindjárt látszik, mivel kegyetlenül pici. Annyira, hogy a B6 mini is nagyobb nála, pedig az sem egy óriás.
A B6 mini ehhez képest nagy
Az irányítása is eléggé eltér a többi töltőtől, ugyanis gombok helyett egy tekerentyűt használ. Ezt benyomva léphetünk egy almenübe ahol kiválaszthatjuk, hogy mit is akarunk tenni az akkunkkal. Választhatunk a gyorstöltés-kisütés-tárolás szentháromság közül, valamint beállíthatjuk az akkunk paramétereit, úgymint típus, cellaszám, töltési / kisütési áram majd a "Start"-ot kiválasztva indul is a töltés, esetleg visszaléphetünk. Hosszan benyomva a rendszerbeállításokhoz jutunk, ahol főbb paramétereket választhatjuk ki, úgymint a maximálisan felvehető teljesítmény a minimális bemeneti feszültség, háttérvilágítás és hangjelzés mértéke. A bemeneti fesszel machinálás jól jön, ha a kakaót a töltéshez egy akkumulátor adja. Tehát ínség idején megtehetjük, hogy egy bikább LiPo akkuval etetjük meg kistesóit. Ez annyira nem elszállt gondolat, hogy a töltő bemenete és kimenete is XT60-as, tehát átalakító nélkül menni fog ez a bűvészmutatvány a legtöbb LiPo akkuval.
Ha nem töltünk semmit a töltő felső sávja szürke, töltés közben narancs, miközben a tekerentyű tekerésével a cellafeszültségeket, a cellák ellenállását, a bemeneti és kimeneti feszültséget, illetve a felvett és leadott teljesítményt ellenőrizhetjük valamint a töltőnk belső hőmérsékletét. A gyorstöltés befejztével a felső sáv zöldre vált, amit a kínai kvarcórákat megszégyenítő csippanás ad a tutunkra. Ezután köbetkezik a balanszolás, aminek akkor van vége, amikor a kijelző kékre vált, szintén kellemes csipogás kíséretében. A balamszolással sokkal kevesebb időt tölt, mint a B6 mini, ez sajnos meglátszik az akkucellák feszültségén. Nem kell megijedni, semmi komoly, a Dinogy 4S akkujaimnál a lenagyobb eltérés két cella között az iSDT SC-608-cal 0,017V volt, míg a B6 minivel 0,011V. Igaz, a az iSDT hajlamos picit feljebb tölteni az akkukat, így az előbbi különbség 4,208V - 4,191V, míg az utóbbi 4,203V - 4,192V közt értendő. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy nem labormultiméterrel mértem, így az utolsó tizedes helyen 2 digit csalás benne van a pakliban a mérőműszer részéről, ha nem több. Még annyit hozzátennék, ha azonnal meg akarjuk szakítani a töltést, nyomjuk be hosszan a fő gombot.
A lényeg, ami lényeg, kicsit bonyolultnak tűnhet leírva, de a menü nagyon intuitív, na!
Az előbb említett XT60 csatlakozó egyszerre áldás, de átok is, amennyiben nincs XT60 kimenetű tápunk, ami valószínűleg nem lesz. Mivel nem akartam további pénzt önteni a lefolyóba laptoptáp formájában, amire úgyis rá kéne applikálnom az XT60 csatit, úgy döntöttem, hogy a töltőm az egyik PC-m 350-es FSP tápjával hajtom meg. Ez 13A-t képes leadni az egyik 12V-os ágán. készítettem egy Molex - XT60 átalakítót. A felhasznált kábel kb. 10A terhelhetőségű, egy hajszárító volt a donor. Biztos, ami bztos alapon megfeleztem a hosszát, így felezve az ellenállását is. A töltési paramétereknél arra vigyázni fogok, hogy a 10A-t semmiképpen sem lépjem túl soha. A paraboard is egy hétköznapi darab, csak kicseréltem a Deans csatlakozót egy XT60-ra. Fontos, hogy nagyon figyeljünk oda a forrasztásra, mivel nagy áramokkal játszunk, ami kegyetlen nagy hőt tud termelni. Ez a megnövekedett hő megolvaszthatja a szigetelést, ami rövidzárat vagy akár tüzet is okozhat. Tehát vigyázni, vigyázni, vigyázni!
A beágyazott videóban a már említett para boardra dugtam 4 darab 1500mAh 3S akkumulátort. Ez 6Ah kapacitást jelent, amit a töltő maximális áramával, 8A-ral töltöttem. Az iSDT SC-608-ra jellemzően először kussban töltötte az akkukat, majd miután a belső hőmérséklet elérte az 57 fokot, a ventije maximum fordulatra kapcsolt, míg újra le nem hűlt. Eléggé hangos ilyenkor, de nem idegesítően, ki lehet bírni a töltővel egy légtérben. Márcsak azért is, mert ezzel a művelettel 22 perc 22 másodperc alatt végzett. Ugyanez 4,5 A-ral a B6 mininek kb. 80-90 perc, ami azért nem kutya. (Persze, hogy nem, mert időtartam, :P) Ha sürget az idő, az ember eléggé mebocsájtó tud lenni a balanszolás nagyobb pontatlansága miatt. A teszt során a töltő 104 Wattot vett fel, a bementi fesz a töltőn 10,4V-ra esett, ami 10A áramfelvételt jelent. A max kimenő teljesítmény 94W volt, ami 90%-os hatásfokot jelent, meg azt, hogy 10 Wattot elfűtött a töltő. És hoppá, nincs az, mint a B6-oknál, hogy értelmes teljesítményt csak 15V fölött képesek leadni. A B6 mini ugyanezen akkukat maximum 3A-ral volt hajlandó tölten ugyanezen tápról.
pro:
- gyorsaság (jól jön terepen) - méret (ez is) - XT60 be- és kimenet (meg ez is) - jó ár/érték arány (150 Wattos töltő 45-50 dolcsiért) - egyedi dizájn (glossy IPS kijelző!!!) - letisztult, logikus kezelőfelület
kontra:
- nem túl pontos balanszolás (de nem kell félni tőle) - kicsit hangosabb töltéskor (de nem túl sokáig) - XT60 dugasz (vehetsz vagy gyárthatsz új átalakítókat)
Verdikt
Amennyiben szeretnéd akkujaidat gyorsan tölteni akár akkuról, akár egy PC táp 12 Voltjáról otthon vagy terepen, és mindenképp fontosnak tartod az IPS kijelzőt, ámde nem zavar az Imax B6 minihez képest picivel nagyobb pontatlanság, és az, hogy új csatlkaozókat kell beszerezned vagy gyártanod, ez a te töltőd.
Az FCB és a vevő "serial"-on összekötve pedig így néz ki. Az FCB az USB port miatt 90 fokkal el lett forgatva.
Gyönyörű kijelző, bár a képpontsűrűség lehetne jobb is :P
A B6 mini ehhez képest nagy