Mese arról, hogy parkoltam fára...

...és milyen macerás leparkolni róla

Szevasztok!

Történt hát, hogy a kusztomizált X1-em végre összeált. Az élőképhez felszereltem C4002 kamerával, Bleutooth-al, összekötöttem a telefonommal és irány ki csapatni a dzsindzsásba. :D

Minden pöcc-röff működik, a kép kicsit remeg, sok a P, üsse kő, majd leszállás után Bluetoothon tekerünk rajta. A vezérlés vajsima, nem zavar bele a BT, a kameraadó hatótávja kiváló a leeresztett antennával. Minden működik, mi baj történhet? Amire nem számítottam, az szűklátókörűség. Ez bizony embertársainkkal szemben sem előnyös, viszont kimondottan kellemetlen, amikor arról a kameránkról van szó, ami az élő képet közvetíti. Hogy ez mihez vezetett? Hát az alábbi videjóhoz. :D

Tehát a gépmadár felparkolt a fára, én meg ott állok mint egy kalap szerencsétlenség. A nem messze pecázó srác hazament, a szomszéd 70 éves nénikének nem volt semmi hosszú izéje, én meg nem találtam mást mint pár másfél méteres faágat.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, káromkodni! És utána? :D

Jött az isteni szikra és a rövidke ágakat összekötegelőztem.

20161124_145440.jpg

Sajnos ezzel a madárkát nem tudtam lenoszogatni, túl jól érezte magát fent. Ekkor azt találtam ki, hogy hurkokat kötök a parkolástalanító botom végére. :)

20161124_153629.jpg

Addig-addig játszottam, míg az egyik hurok beakadt. Ekkor egy jó nagyot rántottam az ágon, a madár felröppent és parabolikus pálya mentén mellettem ért földet.

Meglepetésemre a gépnek szinte semmi baja nem történt, csak a filléres antennatartó tört le.

Mi ebből a tanulság?

Hát az, hogy sose bízzuk el magunk, egy baki miatt szar kerülhet a palacsintába, de a lényeg, hogy sose adjuk fel. És mindig legyen nálunk kötegelő és / vagy szigszalag és / vagy WD spré mert legalább az egyikre biztos, hogy szükségünk lesz. :D