Kint őrülten fagyott, viszont a kalendárium mutatója átlépte a március elsejét, így ideje volt helyre pofozni pár masinát a 2018-as szezonra. Könnyűvel akartam kezdeni, így az első épített röpcsim, a LopakoDrón esett át a nagygenerálon.
Az áram én vagyok, ezért mindenkivel kezet rázok!
XIV. Lajos helyett Pista bá
A múltkor épp azon ügyködtem, hogy az Eachine Gemin töltőm hálózati dugaszát alakítsam át európai szabványúra. Nem egy komoly meló, régi dugasznál nyissz, új dugasz fel, csak arra kell vigyázni, ne cseréljük fel a fázis, nulla és a föld kábeleit. Erre a legegyszerűbb módszer, ha a régi dugaszt bedugjuk az átalakítóba, és lemérjük, hogy melyik vezetéknek hova kell csatlakozni a mi szabványunk szerint. Ekkor jött a meglepetés, a földelést a multiméterem végtelen ellenállásúnak mutatta.
Rámértem az átalakítóra, és kiderült, hogy az elején és a hátulján lévő földelés közt nincs összeköttetés. Na, mondom, egyszeri eset, kerestem egy másikat - földelés sehol. Harmadik - semmi. A negyediknél éreztem, hogy itt valami turpisság lesz a dologban, és szétkaptam. Én gyártási hibára tippeltem, de amit láttam még csudálatosabb volt!
Az átalakító az átalakítandó dugasz felé mutató felében az a fémnyelvecske, ami a dugasz földelésével érintkezik, egy műanyag elemmel van kitámasztva. Ezzel meg csak az a baj, hogy elszigeteli az átalakító másik felében található földeléstől. Hú de szupcsi! A tervezőcsit péklapáttal tarkón baszcsizni! Elborult az agyam és az összes átalakítót kivágtam a kukába.
A tanulság?
Vegyetek inkább átalakítót a helyi kisboltban. Kicsit drágább, de valószínűleg nem cseszték el benne a földelést.
Ha tetszett a bejegyzés dobj egy lájkot YouTubeon vagy Facebookon! Köszi!
A hétvégén sajna sok melóm volt, így nem nagyon jutott időm építgetésre, pedig lenne mit! A TS100-at viszont használni kellett, ha már egyszer megvettem, így úgy döntöttem, hogy a vezetékes 22 in 1 joystick dugaszom drótnélkülivé varázsolom.
Többször is felmerült a Prohadver Drón topicjában, milyen forrasztópákát (nekem csak cinező) és kiegészítő felszerelést érdemes venni. Az elektrotechnikai középsuli óta is elég gyakran forgatom a pákát, és az egyetem mellett is lehúztam egy tűzforró nyarat a Galántai Samsungban a forrasztókemence mellett, miközben napi nyolc órában frissen sütött lapostévé alaplapokat kontrolláltam és javítottam. Igaz, nem elektromérnök lettem, hanem rendszergazda, de talán elképzelhető, hogy érdemes lesz megfogadni pár tanácsom. ;)
Notehát kezdjük az elején, a cinezővel. Ha van elég pénzed, akkor térj be egy megbízható helyi elektro üzletbe és vegyél egy jó Weller vagy Hakko forrasztóállomást. Nagyon megbízhatóak, szinte örök darabok, de kegyetlenül hamisítják. Az időtállóságot mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon a "kattogós Weller" már olyan fogalom, mint a csehszlovák pisztolypáka.
SOLOMON SL-30CMC, forrás: GME.sk
A nagy helyzet viszont az, hogy az embereknek nem szokott ennyi pénze lenni. A képen látható belépő szintű Solomon is több mint 130 euró, pedig ez az egyik legolcsóbb márka. Adódik tehát a kérdés:
Hát akkor mégis mi a fittyfenét vegyek forrasztáshoz amire nem megy rá a gatyám???
Páran már tapasztalhattuk, hogy amióta a Betaflight nevű bughalmaz konfigurációs felülete 3.2-re frissült, módszeresen elcseszi azon repvezérlők beállításait, amelyek 3.1-nél öregebb Betaflightot futtatnak, ezáltal hozva agyérgörcsöt és szemrángást azokra, akik nem időmilliomosok, például:
Hogy hugyozná szemen magát aki szerint jó ötlet volt kierőltetni a 3.2-es Bugflight configuratort!
Most ez miatt ugrott az esti röptetésem, mert az a szar szó szerint lenullázta a receiver barokat a 3.0.1-es Babyhawkon.
Régi BF configurator sem oldotta meg, csak a 3.2-es felrakása, amihez persze életre kellett bírnom a szájbavert DFU módot a hazudós Zadig-on keresztül.
És aljas meglepetésként a 3.2 felrakása után felpörögtek a motorok egy fél másodpercre! Ennek kimondottan örültem!
A fenti idézetben benne is van a megoldás, frissíteni kell a repvezérlőn lévő firmware-t és minden jó lesz. Na de mi is az a szájbavert DFU mód és a hazudós Zadig, amire nekünk szükségünk lesz? Nem elég csak csatlakoztatni a repvezérlőt az USB-re és felrakni a legújabb Betaflight-ot? Bizony nem! Legalább is az újabb repvezérlőknél.
A különbség a régebbi és újabb repvezérlők között
A Betaflight, Cleanflight és iNAV olyan repvezérlőkön fut, amelyek STM32 mikrokontrollert használnak. A régebbi repvezérlők nem közvetlenül csatlakoztak a pécénkhez az USB porton keresztül, hanem egy soros porton és egy soros port - > USB átalakítón keresztül. Ha ez a soros port az UART1 volt, amire történetesen a repvezérlőn pedig egy GPS-t kötöttünk, akkor bizony azt le kellett húzni, akárhányszor a PC-re akartuk csatlakoztatni a repvezérlőt. Ekkor támadt valakinek az a csodás ötlete, ha már minden STM32 natívan támogatja az USB-t, miért ne lehetne közvetlenül azon keresztül csatakoztatni a PC-hez. Az ötletet tett követte és az SP F3 EVO-val kezdve nem a limitált számú soros porton csatlakozott a repvezérlő a PC-re, hanem az erre dedikált porton. A Ports lapon ez a port a VCP, a soros portok pedig az UART-ok.
Firmware frissítés DFU módban
Egyetlenegy hátránya van a dedikált USB portnak, hogy a firmware frissítés nem megy közvetlenül az USB proton keresztül, előtte a repvezérlőnket DFU módba kell juttatni. Ez kétféle módon történhet:
1. A repvezérlőn összezárjuk a boot pineket vagy lenyomjuk a boot gombot és bedugjuk a repvezérlő USB portjába a kábelt, hasonlóan ahhoz, amikor bootloader módba akartuk juttatni a régebbi repvezérlőt. Ez egyszerűen hangzik, de olyan mütyürnél mint az Emax Femto, ha egyedül csináljuk előbb verjük szét a falon, minthogy ez sikerülne. Persze össze is forraszthatjuk a boot pineket, de egy kész gépnél hadd ne mondjam mennyire macerás. Az egyik Omnibusomon meg egyszerűen kontakthibás a boot gomb.
Na, ezt nyomogathatjuk napestig, NEM fog bootloader módba menni a masina
2. Csatlakozunk a repvezérlőhöz a hagyományos módon, átkattintunk a CLI lapra és a parancssorba beírjuk DFU és Entert ütünk. Ennyi!
Ekkor a Windowsnak észlelnie kéne és el kéne kezdenie felkutatni a szükséges drivert. Ehhez csatlakoznia kell az internethez és nem szabad, hogy le legyen tiltva a Windows update é a wsus szolgáltatás.
Ha feltelepült a DFU driver, cserélhetjük is le. Töltsük le a Zadig-ot, majd indítsuk rendszergazdaként.
A zadig weboldalán azt állítják, hogy nem kell rendszergazdaként indítani, mert úgyis felugrik az UAC ablak, és elég leokéznunk, hogy rendszergazdaként induljon és minden menni fog. A faszt nem kell! Ha egyszerű júzerként indítjuk, legalábbis Windows 7-en, akkor negyed órán át fog molyolni, majd közli, hogy nem sikerült telepíteni a drivert!
Az Options menüben jelöljük ki a list all devices-ot. A leugró menüben az STM32 Bootloadernek kell szerepelnie. Ha az lenne, hogy F3evo, vagy OmnibusF4, akkor valamit elcsesztünk és kezdhetjük elölről a boot pin nyomkodását, etc.
Ellenőrizzük, hogy a driver mező nem üres-e, mellette válasszuk ki a WinUSB v6.1.xxx-et és kattintsunk a Replace Driver gombra. Maximum egy percen belül végeznie kéne a gépnek.
Intermezzo
Ha az STM32 Bootloadernél a driver mező üres, jobb oldalt pedig az Install Driver szerepel, akkor a Windows nem installálta fel a lecserélendő drivert.
Mehetünk az Eszközkezelőbe törölni, majd ellenőrizni, hogy a Windows update és a WSUS fut-e.
Sajnos első kézből van tapasztalatom. Történt ugyanis, hogy mivel mobilnetről voltam, kikapcsoltam a windows update-et, mert nem vagyok krőzus és ezen kívül a wsus-t is, hogy ne tekerje az egyik procimagot 100%-on, ha úgy tartja kedve. Mikor már három órája nem mászott fel az a szájbavert driver magától, eszmbe jutott, hátha ez a hiba. Engedélyeztem a wsus-t, erre az bekapcsolta a windows update-et, ami a DFU driver mellé mindjárt le is kapott olyan fél giga update-et. Mondtam hogy mobilnetről voltam? Lyuly!
No, ha felmászott a DFU, zárjuk be a Chrome-ot, ha nyitva lenne, indítsuk a Betaflightot vagy az iNAV-ot és rakhatjuk is fel a hőn vágyott friss, ropogós és valószínűleg faszán bugos firmwaret. A jobb felső sarokban nem COM port hanem a DFU fog szerepelni. Vigyázzunk, hogy jó traget-ot tegyünk fel, mivel ha rosszat teszünk fel, akkor az újraflasheléshez csak a boot pinnel bohóckodás marad. Emax Femto-nál ez az F3 EVO, Omnibus F4 V2 pro nál Betaflight alatt az OmnibusF4SD, iNAV alatt pedig az OmnibusF4PRO.
Betaflight + SP F3 EVO-nál a Load Firmware Online-ra kattintás majd a flashelést követően megjavultak a receiver barok.
iNAV-nál pedig végre felmászott a hőn áhított iNAV az Omnibusra, hogy végre az S800 csupaszárny röpcsiben teljesíthessen szolgálatot:
És még valami, amiről nem tudom hogy bug-e vagy fícsör - F4 lapoknál ne használjuk a "Full Chip Erase" opciót, mert megakadhat a flashelés. A beállításokat sikeres flashelés után a "defaults" CLI paranccsal tudjuk alaphelyzetbe állítani.
És még valami 2 - elvileg, ha be van kattintva az egyik soros porton az MSP, akkor egy FTDI adapterrel simán felflashelhetnénk a repvezérlőt, és nem kéne DFU módba juttatni. Nekem ez az Omnibus F4-nél nem sikerült és ahogy látom, másoknak sem jött össze F4 lapoknál.
Ha tetszett a bejegyzés dobj egy lájkot YouTubeon vagy Facebookon! Köszi!