A mai cikkem alanya a Falcon 180 lesz. Pontosabban az, ami lett belőle, miután szétkaptam atomjaira, majd az alapoktól újraépítettem.

A Falcon 180 átépítéséhez jó ürügyként szolgált, hogy az egyik kapukerülgetés során elengedtek a motortartó csavarok az egyik motordöntő foglalaltban, a motor kiszabadult és felcsavarodott, a kopter pedig lezuhant. A legtöbb alkatrész megúszta, de az egyik szabi nagyon megijedhetett az esés közben, amit füstjelekkel és tömény amperszaggal adott a tudtomra.

• 
• 

Mivel a tartalék Flycolor Fairy ESC-em sunyin beköltözött a Lopakodrónba, így a KGB projectből gondoltam kölcsönözni egyet. Azonban végigtúrtam a netet és rájöttem, hogy nem sokkal drágábban a KGB projectbe már vehetek akár 30A-os ESC-et is, így abba Racerstar RS30A Lites 30A Blheli_S ESC-ek kerültek.

Így aztán mindjárt nem egy, hanem három pót szabim volt, egyre fel is raktam próba képpen a Blheli-t a gyári Flycolor firmware helyett. Mivel próbálgatás közben nem sült meg, így felraktam mind a hétre, mert az RC Groups vonatkozó fórumán a komolyan vehető tagok szerint sokkal jobban repült a masina Blheli-vel, meg amúgy is kíváncsi voltam, mit adhat nekem az aktív motorfék, azaz a Damped Light.

A döntött motortartókat kivágtam a csába, mivel több hátrányuk volt mint hasznuk, és nem mellesleg egy darab 7g-ot nyomott, így egyből megszabadultam 28g ballaszttól. A gyári motortartó csavarok viccesen rövidek, a karbon váz viszont 3mm-es és nem árt, ha 3mm-en át tartja a motort a rögzítőcsavar. Rövidebbnél kockáztatjuk a motorvesztést, hosszabbnál meg könnyen hozzáérhet a tekercseléshez a csavar, ami az álmoskönyvek szerint nem jó dolog, így tehát 6mm-es M3-as szénacél csavarokkal rögzítettem.

A Falcon gyári piliszka lábai nem értek semmit, a helyettük használt vastag leszállótalpak viszont jó nehéznek bizonyultak, így azoknak is menni kellett. A PDB-re leszállás gondolatától viszont nem repesett a szívem, így az közvetlenül a központi karbonlap fölé került. Azaz került volna,  de a repvezérlő rögzítőcsavarjai miatt ezt meg kellett picit emelnem. A PDB az alsó szigetelés nélkül 1,5mm, a megemelésére használt nylon távtartó 2,5mm, a gép távtartói 36mm-esek, ezekhez van szabva a kamera ovális védőkerete is elöl. Először arra gondoltam, hogy leflexelem a gyári távtartókat 32mm-esre, de akkor akadtam bele ezekbe a gyárilag 32mm-es távtartókba.

Itt jegyezném meg, hogy a gyári kamera is botrányos. A színhűség még kólával elmegy, de a dinamikatartomány csapnivaló, naplementekor szinte semmit sem látni. Ennek helyettesítésére rendeltem egy Foxeer HS1177-et, ami a gyári PDB-től nem akart elférni, így flexeltem neki helyet, majd a PDB-t jó vastagon lekentem folyékony szigetelővel. Persze arra vigyáztam, hogy csak a nem használt részeket bántsam, pl. a 12V-os forrpontokat, de vigyáztam a kameradugaszra és a föld vezetőből is igyekeztem a lehető legtöbbet hagyni.

A cuccaim közt turkálván azonban ráakadtam egy Eachine 1000TVL CCD kamerára, amit valami akció keretében vettem még tavaly ősszel. Meglepődve tapasztaltam, hogy szinte egy az egyben az eredeti kamera méreteivel rendelkezik. Kipróbáltam, és csak lestem, mert kimondottan jó képe van, az eredeti kamerával pedig nem is lehet egy lapon említeni.

A fenti képen még nem a 32mm-es piros távtartók szerepelnek, hanem egy 6mm-es és 25mm-es van összelegózva.

OSD-ből a jól bevált Micro Minim OSD-re került a választás, amit Zsolesz FPV leírása alapján konfigoltam be, majd az SP F3 vezérlőm UART2 portjára kötöttem.

Vevőből eredetileg a cca 10g-os Turnigy iA6C-t akartam berakni az eredetileg használt iA6B helyett, amit szintén az UART3 portra akartam csatlakoztatni iBUS-on. Az iA6C-nek viszont elég hosszúak az antennái, amiket sehogy nem tudtam értelmesen elvezetni. E gép ekkor még éppen nem haladta meg a 300g-ot. A vázban szinte focizni lehetett, annyi volt a hely, így visszakerült az iA6B, aminek elég rövid az antennavezetéke, a hatótávja viszont legnagyobbak közt van a Flysky vevők közül. Az antennáknak gyorskötözővel és zsugorcsővel fabrikáltam rugalmas, de kimondottan erős támaszt. Sajnos ezzel a gép felszedett tobb mint 10g-ot, de egye fene, még így is jó 60g-al volt könnyebb a gyári állapothoz képest. Most gondoljatok bele, a csajok mit nem adnának egy laza 20%-os súlycsökkenésért. :D

A váz aljára leszállótalpak helyett leszállószivacsokat ragasztottam, valamint felhelyeztem egy alacsonyfesz csipogót, és készen is voltam.

Berepülés

Az első szett akkut a gyári Cleanflighttal repültem ki. Ami először szembe tűnt, hogy a gép a ledobott kilóknak hála eléggé megtáltosodott, mostmár 3S akkuval is képes volt elég gyorsan menni, persze a punch-out még mindig harmatos volt. Poénból kipróbáltam kétcellás 1000mah akkuval. Erről azt kell tudni, hogy régen kb 1-2 centire volt hajlandó vele megemelkedni a masina pár másodpercre. Most felszállt kb. 2m-re és ezt a magasságot tartani tudta olyan fél percig. Hümmgtem is, hogy nem rossz ez, alakul.

Jött a 4S akku, a masina megtáltosodott. Igazából most vettem észre a motorfék hatására milyen könnyen változtatható a magasság, és nem tudom miért, de a motorok felpörgése is eléggé jó lett, nem csak a lassulása. Ez utóbbi biztos valami Blheli fekete mágia vagy placebo. :P Azonban azt vettem észre, hogy nagyobb gáznál nagyon megy jobbra-balra a masina orra, függőlegesen nyélgáznál vagy gázelvételnél előre-hátra bukdácsolt a gép. Erre a PID tunerek azt mondanák, hogy több I kell, de normál röpködésnél pont elég volt. Eszembe jutott Joshua videója mikor a Betaflight újtásáról, az anti gravityről tartott agytágítást.

Hazarohantam, míg az akkuk töltődtek felraktam a legújabb Betaflightot, ami akkor a 3.1.7 volt, és rácsaptam a gép tetejére a HC-06 Bluetooth vevőt, hogy mobillal tudjak PID-et reszelni. A bluetooth jelszót azonban elfelejtettem, meg a beállításhoz szükséges parancsokat, kész szerencse, hogy írtam róla cikket anno, így magam önmagam lelkes olvasója lettem. :D

Kirongyoltam a focipályára, beröffentettem a gépet, bekapcsoltam az air mode-ot és anti gravity-t és majd' letettem a hajam, pedig van belőle elég. :)
Feleim, a gép olyan szépen és stabilan repült, mintha sínen húzták volna. Nem győztem csodálkozni. A PID tuningról le is tettem, mert egyszerűen nem kellett. Az alábbi videón a második repülésem láthatjátok Betaflighttal, ahogy a focikapu kapufái közt cselezek,átküldöm a gépet egy eldöntött kiskapun meg körbenézek mi a helyzet a tribünön.

A gép az átalakítás után egyre jobban tetszik, nagyon kezes és ügyes. Pár dolgon azért még fogok változtatni - megszabadulok az idióta gumibakos kamerafelfogatástól és beszerzek egy nagyobb látószögű kameralencsét. Talán kipróbálom az akku alulra szerelését, de ezt még meggondolom. :)

Mindenesetre eléggé jó dolog röptetni, és mivel mindenhez van pótalkatrészem, ami amúgy is filléres, így még féltenem sem kell nagyon. Egyszerűen egy ideális marhulós gép lett, azt meg szeretem. :)

Amennyiben tetszett a cikkem, lájkolj facebookon vagy youtubeon. ;)